Helyi Közösség Bácskossuthfalva

Pacséri út 2, 24340 Bácskossuthfalva
PIB 101446651, MB 0308855, JBKJS 08352
Tel./Fax: 024/741-127
E-mail: smoravica@gmail.com

Mesna Zajednica Stara Moravica

Pačirski put 2, 24340 Stara Moravica
PIB 101446651, MB 0308855, JBKJS 08352
Tel./Fax: 024/741-127
E-mail: smoravica@gmail.com

Régi képek Bácskossuthfalváról Régi képek Bácskossuthfalváról Régi képek Bácskossuthfalváról Régi képek Bácskossuthfalváról Régi képek Bácskossuthfalváról Régi képek Bácskossuthfalváról
Üdvözöljük Bácskossuthfalván (Omorovicán)
Papp László Tanácselnök Megtisztelő figyelmükbe ajánlom falumat Bácskossuthfalvát, amelynek lakói egész életükben leginkább a kétkezi munkát ismerték. Kalász meg puha dombvidék mosolyog a tájon, ahol az idelátogatót a piros tornyú templom látványa köszönti. Az elmúlt 236 év alatt, a sors sokszor bánt mostohán lakóival, de nyakas kun természetüknek köszönhetően, mindig talpra tudtak állni.

Szüleink a teljesség igénye nélkül neveltek bennünket magyarságunkra, nem előre meghatározott céllal, kiszámítható tudatossággal, hanem, mert számukra ez volt a természetes. Nekik köszönhető, hogy kissebségi létünk ellenére a mai napig megőriztük nyelvünket, szokásainkat, kultúránkat. Így írt Herceg János 1976-ban Bácskossuthfalváról-Moravicáról:

„Aki egyszer itt járt, ahol megszakad az egyhangú bácskai síkság és a Telecska, lágyan hullámzó vonulatával, elállja az ember tekintetét, hogy annál szabadabban szálljon a képzelet, csakugyan Provence magyar változatának hajlandó hinni a vidéket. Hát persze kicsit szerényebb kiadásban, kevesebb szőlővel és több sárral a mélyebben futó utakon, s főként a gerendahidak tövében, amelyek a Bácsér szeszélyesen kanyargó vizét ívelik át, viszont a magasban sorakozó házak és fák mégiscsak megnézhetik magukat abban a keskeny víztükörben, amely épp ezáltal veri vissza smaragd-zölden és opálos fénnyel a napsugarakat.”

Falualapítás

Régi képek Bácskossuthfalváról A történelem során többször alakult itt ki falu, település: a VII-VIII. századtól kisebb-nagyobb megszakításokkal lakott volt ez a település. Ezt igazolják a Koplalónál 1977 és 1983 között feltárt avar sírok. Az 1975-ben és 1976-ban a Bács-ér jobb partján talált középkori temető maradványaiból a régészek arra következtettek, hogy az első Árpád-házi királyok idején is éltek ezen a vidéken.

Feltételezhető, hogy Mátyás király 1462-es adománylevelében feltüntetett Okor település helyén épült fel a mai falu. Az 1543. évi dézsmalajstromban Omorovicz néven szerepelt, és 22 forintot fizetett. 1570-ben a Szegedi szandzsák települései között sorolták fel Omarofcsát, másik nevén Aranyad falut, amely Iszkender aga tímárbirtokához tartozott. Az 1580-as török defterekben a Szabadkai náhijébe tartozott 14 adózó házzal, 1590-ben a Zombori náhijében találjuk meg 25 adózó házzal. 1738-ban pedig már Omorovicza pusztaként szerepel, amelyet a kamara legeltetésre bérbead.

Az elnéptelenedett Délvidékre leküldik Cothmann Antal tanácsost, hogy járja be a kincstári birtokokat, és tegyen jelentést azok benépesítésére. 1763. december 28-án kelt jelentéséből megtudjuk, hogy Omorovicza telepíthető. A délvidékre ekkor még protestánsok nem települhettek, de II. József Telepítési pátense, amelyben engedélyezte a szabad vallásgyakorlatot, megadta a lehetőséget az elvándorlásra.

„Ezerhétszáznyolcvanhatban, jaj de régen történ!
Nagykunságból sok száz család útnak indult önként!
Nagy a sürgés-forgás Karcag városában.
Madaras, Jászkisér szintén vannak lázban...
Mint a méhkas, mikor útrakészül a raj,
Reggeltől napestig el nem ül a nagy zaj!
Új falut megszállni indulnak Bácskába,
Akinek ott szűk volt Nagykunság határa.”


A Nagykunságban az általános szegénység, a rossz életkörülmények és a súlyos adóterhek miatt nagy volt az érdeklődés. A szegényebb népréteg boldogulást kereső szándéka érthető, de elég sok módosabb család is útra kél 1786 József napján. A kunok jószágaikat maguk előtt terelve kisebb-nagyobb csoportokban érkeznek Omorovicza pusztára, főleg Karcagról, Kunmadarasról és Jászkisérről 334 család, kb. 1700 fő. A török pusztítás után a kietlen területen megindult az építkezés, az élet. Szalai József mérnök Szent György havában megkezdi a puszta kimérését, felosztását. A mérnök három calcatúrát (vetésforgót) állított fel, összesen 209 és 1/2 telket mértek ki. Ezen felül közlegelőről és temetőhelyről is történt gondoskodás. A betelepülők a következő kedvezményekben részesültek:

A házak felépítéséhez kaptak házanként 18 forintnyi értékű fenyőfát, háromévi adómentességet, 7-ed helyett 9-ed és 10-ed dézsma adása s egyéb, valamint élelmükre és vetőmagnak a szükséges gabonamennyiséget megelőlegezték. Engedélyt nyertek szőlőültetésre is, mellyel kapcsolatban az urbárium szerint járt nekik a féléves bormérési jog Szent Mihálytól Szent György napig.

A leköltözők útközben megálltak a nagykőrösi vásárban, és felfogadtak egy jegyzőnek alkalmas fiatalembert, Tóth Józsefet, aki pedig a tanítói állásra hoz magával egy fiatalembert szintén Nagykőrösről: Daru Istvánt. Első lelkészük, Halasi Gózon József 1786. november 22-én érkezik, és ekkor kezdődik a tiszta reformátusokból álló lakosság egyházi szervezkedése is. Az első évben 342 családi házat építettek fel. 1788. június 2-án hozzáfogtak az első templom megépítéséhez, úgyhogy december 25-én, karácsony első napján az istentisztelet a templomban lett megtartva. Ekkor tornya nem volt, az csak 1811-ben készült el. Ez volt az első református templom Bácskában. A három adómentes év elmúltával a települők 1789. május 1-jén, mint jobbágyok összeírattak, szabad emberként érkeztek, jobbágyokká váltak. Adómentességüket megpróbálták meghosszabbítani, ám kérésüket a Helytartótanács 1789. július 28-án elutasítja. A letelepedés, a falualapítás befejeződött, magyarságukat, kunsági származásukat, szokásaikat megőrizve lassan gyökeret eresztettek.

Egy kis földrajz

Régi képek Bácskossuthfalváról Bácskossuthfalva (Stara Moravica) Szerbiában, Vajdaság északi részén, Topolyától 15 km-re északnyugatra, a Telecskai-dombok lábánál, Szerbia-Magyarország határától 17 km-re fekszik. Topolya község második legnagyobb települése. A helység részben a Nagy-völgyben, részben a völgyet övező lösz síkságon épült fel. Tengerszint feletti magassága 101-109 méter. Újvidéktől (északnyugatra) 80 km, Szabadkától (délnyugatra) 37 km távolságra van. A falu közlekedés-földrajzi helyzete nem a legkedvezőbb. Szilárd aszfaltút köti össze a környező településekkel, de ez az út csak regionális jelentőséggel bír. 19 km távolságra van az E-75-ös autópályától, ami lehetőség arra, hogy gyorsan és könnyen elérhetők legyenek a szomszédos országok (Magyarország, Románia, Macedónia, Görögország). A falut kettészeli a Krivaja- patak mellékága, a Bácsér, vagy ahogyan a falubeliek hívják, a Nagyárok, melyet 11 közúti és három gyalogos híd ível át. 1965-ig önálló község, azóta Topolyához tartozik. Jelenlegi adatok alapján Bácskossuthfalva kataszteri község területe 8439,7692 hektár, ebből a lakott terület 514,8630 ha, míg a mezőgazdasági célokra szolgáló terület nagysága 7924,9062 ha. Erdőinek nagysága 33,90 ha, felszíni vizeinek területe 53,28 ha. Közterei közül kiemelt helyet foglal el a központban található Emlékpark, ahol Kossuth Lajos mellszobra, az I. világháborúban elesett harcosok emlékműve és a millenniumi kopjafa található. A színház előtti téren található a II. világháborúban elesett harcosok emlékműve.

A falu neve

Néha viharos viták árán sem sikerült hosszú időre meghatározni falunk elnevezését. A helyi helytörténészek szerint ennek a falunak 76-féle névváltozata volt használatban régebbi és újkori feljegyzésekben, dokumentumokban, térképeken, adománylevelekben, monográfiákban. Ezért ne lepödjőn meg az olvasó, hiszen még az itt élők sem tudnak teljesen kiigazodni ebben a témában. Sok mindenben más ebben a faluban, ez a sok közül az egyik. Leggyakrabban előforduló változatok:

Ocor 1192, Ocur 1198, Maróthfalva 1444, Okor 1462, Omorovicz 1543, Omarovcsa-Aranyad 1570, Omorovicza 1580, Omarotscha 1639, Omorobicza 1738, Hangyás puszta 1786 előtt, Omorovitza 1789, O-Morovica 1878, Ó- Moravica 1897, Ómorovicza 1904, Kossuthfalva 1907, Bácskossuthfalva 1912, StaraMoravica 1922, Bácskossuthfalva 1941, Stara Moravica, Moravica 1945, Bácskossuthfalva 2003.

Lakossága

„Keményfejű, vastagnyakú, kálvinista kun társaság” - tréfásan így nevezik a „moroviciakat” azok, akik ismernek bennünket, tegyük hozzá, nem minden alap nélkül. A legutóbbi, 2011-ben készült népszámlálási adatok szerint 5128 lakosú falu 1961 háztartással, ami mára már, figyelembe véve a születések és elhalálozások arányát, valamint az elvándorlást 4000 fő alá esett. Észak-Bácska egyik legmagyarabb települése, habár az 1990-es évek történései folytán mintegy 300 szerb nemzetiségű lakos települt be a faluba, hogy itt alakítsa ki új otthonát. A település története során az 1931-es évben laktak itt legtöbben, akkor 8034 főt számolt a falu. A 2008-as gazdasági világválság kirobbanásával számottevő a lakosság számának visszaesése. A fiatalok a jobb megélhetés reményében tömegesen vándorolnak el Nyugat-Európa országaiba. A falu kezd elöregedni, ez viszont nem csak Bácskossuthfalvára jellemző. Az újszülöttek száma lényegesen kisebb, mint a halottaké: az évi 100 elhalálozásra csak 30—45 újszülött jut. Ennek ellenére Bácskossuthfalva még mindig azon települések közé tartozik, amelyeknek van jövőjük.